Távolrév körül a tenger ismét haragosan fodrozódik, a fehéren habzó hullámok valahol távol  vihart sejtetnek. A part közelébe kisvártatva fadarabok sodródnak, egy hajó itt ott még felismerhető maradványai. A kikötő felől pár alak érkezik, barna köpenyükön egy  bezúzott fejű koponya  tűnik fel a kíváncsi tekintetek számára. A köpeny alatt fegyverek. Mozdulataik határozottak, céltudatosak… A kikötői őrség emberei azok, kik most kihalásszák a maradványokat a sekély vízből.

- Egy újabb támadás vagy a vihar? - néz a vezető társaira - Talán érdemes lenne körbenéznünk. Tengerre hát emberek vár a Villám! - hangzik az utasítás, hiszen nem csupán a kikötő biztonságára ügyel e lelkes társaság, de a tengerei forgalmat is felügyelik. A járőr tagjai épp oly lelkesen és határozottan indulnak vissza a tengerparton álló toronyba, hogy össze szedve a tengerészeket és még pár harcost meginduljanak a haragos vizek felé. Nem is tart soká a visszatérés.

- Tengerészek, irány a Villám, tengerre szállunk! - Demiona kellemes kis csárdájában hamar zajos élet lesz ahogy elhangzik a hívó szó és a tengerészek legurítva utolsó pohár rumjukat is ugranak fel, hogy a mólónál pillanatokon belül felkészítsék az útra a klán legszebb és Távolrév leggyorsabb hajóját, melynek látványáról is tudják már a kalózok, hogy itt nincs menekvés. Az őrhajó néhány szívdobbanásnyi idő alatt telik meg élettel, a matrózok a helyükre kerülnek és a fegyveresek is a fedélzeten sorakoznak, szavak nélkül mindenki tudja jól a dolgát és gond nélkül végzi is, mintha csak egy óramű lenne az egész, egységbe egymást segítve munkálkodnak. Itt nem számít, hogy ember vagy elf, törpe vagy gnóm, nő vagy férfi… egyetlen cél lebeg a hajó utasainak a szemében a feladat melyet teljesíteniük kell. A hófehér vitorlák hamar  feszülnek neki a szélnek és indul a társaság útnak. Reszkessetek kalózok mind szárazon mind vízen Dagon Hajósai útra keltek…